2013. augusztus 20., kedd

Heló Almádi!



Voltunk nyaralni, jó sokan. (Dejó volt!) Vettünk dinnyét, jó nagyot. Elvittem magammal ezt a kanalat a nyaralásba, vájtam vele dinnyegombócokat Daninak, az üdülési hányós vírus ötödik számú áldozatának. Na meg lefotóztam (nem a Danit, a kanalat). Sztori nincs, szép kanál van! A pandémiás áldozatok már gyógyulnak...

Nem igazán szeretem a porcelán kanalakat, mert attól rettegek, hogy evés közben hozzákoccantom és letöröm véletlenül velük majd a metszőfogaimat (ez a fóbia egyáltalán nem alaptalan - erről majd máskor mesélek szórakoztató történetet), de ez egy különleges darab. Judit hozta New Yorkból a gyönyörű kis konyharuhával együtt.
Nagyon finom a tapintása (a kanálnak, nem a konyharuhának), gömbölyded forma miatt és a felülete is nagyon finom, csak a fejénél van rajta máz, a nyelén nincs, ott ilyen nyers, natúr a porcelán. Az egész ettől valahogy olyan marcipánszerű és közben olyan mint egy friss barack - bár lehet, ez csak a csodás színe miatt van. Szívem szerint beleharapnék, de ugye a fentiek miatt inkább nem! Külön érdekessége, hogy Peruban készült. (Ez rajta van egy címkén, a hátoldalán, de ezt elfelejtettem lefotózni.)

Most jöttem rá, hogy ebben az évben ez volt az első dinnye, amit ettem. Nem is értem, be kell hoznom a lemaradást, amíg lehet.
És menjünk vissza gyorsan Almádiba!




2013. augusztus 18., vasárnap