2013. január 22., kedd

ÜTÖTT-KOPOTT_Amit isten összekötött_No.2

Folytatva a sorozatot, íme egy kombináció aminek tagjai már elég régen kopnak (szinte mindig) együtt. A bögrét életem egyik első fizetéséből vettem, csillagászati áron. Akkor se értettem, most sem értem, hogy mi volt az az ellenálhatatlan erő, ami efelé a rózsaszín bögre felé húzott, hogy végül elköltsem rá akkori csekély - de annál nagyobb mételyben (értsd: kocsmárosnő) megszerzett - keresetem jelentős hányadát.
Viszont a bögre azért is vicces, mert - bár erre valószínűleg csak én emlékszem, de Hoffmann Petra volt akkor az eladókisasszony a Goában. Tulajdonképpen ez volt a képlet: éjjel ő járt az én munkahelyemre, nappal én az övébe. Nagyon sok időt voltam képes már akkor is az eszcájg szakosztályon tölteni, külön lenyűgözve az ázsiai felhozatal különlegességétől (és letaglózva az áraitól.) Mondjuk a jelen bögréről is azt hittem máig, hogy egy távolkeleti csoda, erre most a fotó kedvéért megfordítom és látom, hogy toszkán... kösz, erről a legendáról ennyit.  Ma már lehet, hogy átsiklana a pillantásom felette, de már úgy hozzámnőtt, hogy azt se látom ronda-e vagy szép. Most már 10 éve sikerül nem összetörnöm, itt ott csorba, de még egyben van!
Na és a hozzá tartozó kanál (majdnem elfelejtettem, hogy ez nem bögre blog). Szilvitől kaptam még akkor, amikor csak rövid ideje hivatalosítottam a tényt: igen, gyűjtöm a kanalakat. Szóval régen, viszont Szilvi kapva kapott a lehetőségen, hogy örök beszállítói karrierjét megkezdje (ellenőrizzétek a hozzá tartozó bejegyzések számát!). Már ez is alaposan szétkopott, meg hát nem is egy míves darab, de ez is régóta szolgál. Itt a helye a memoárban (és a mindennapi használatban)!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése