2013. január 17., csütörtök

SZANATÓRIUM_Amit isten összekötött_No.1

Újabb minisorozattal kezdi Alice az évet! 
Vannak olyan bögrék/poharak/csészék amik valahogy mindig ugyanazokat a kanalakat vonzzák - azaz már nem is szeretem mással használni őket csak egy bizonyos kanállal. Vannak tehát a háztartásban jól össze szokott párosok, amiket mindig együtt veszek elő. A következő, még nem-is-számoltam-össze-hány részben ilyeneket mutatok majd.
Amit isten összekötött, Panni szét nem választhatja!
Bár ez nem feltétele az általam kiírt versenyben való részvételnek, de kezdjük egy olyan duóval, aminek tagjait már eleve együtt kaptam – remekül összehangolt választás Zitától, legutóbbi szülinapomra.
Elvileg nem izgatnak különösen a hosszú nyelű kanalak, de persze vannak esetek, amikor kifejezetten erre van szükség, mint például ennél a virágos, nagy pohárnál. Nagymamám mindig azt mondta, hogy egy kicsi pohárból nem lehet egy rendeset inni és ezt a véleményét osztom. Ígyhát ez, az irodába azzal a céllal telepített poharam, hogy naponta több folyadékot vigyek be, mint egy hangya, jó nagy méretű és emiatt nyilván egy hosszúnyelű kanálért kiált szörpivás, teázás esetén.
A kanálról annyit, hogy nagyon kecses és finom a fogása. Eddig is szerettem, de most felfedeztem rajta egy különleges feliratot, ami kiemelte az egyszerűen csak szép kanalak sorából: Dr. Sántha féle szanatórium Szabadka!
Aaaaa! Hát ez tipikusan a hátborzongatóan izgalmas kategória, már el is képzeltem pár szomorú sorsú tbc-s beteg különös és krimibeillő történetét. (A kanalak ilyen izgalmas tárgyak, vagy csak túl sok sorozatot nézek?)
Szerencsére nem Zita lopta a szanatóriumból, hanem csak szimpla családi örökség. Nade mégis hogy került hozzájuk? Sose tudjuk meg... most viszont hirtelen olyan érzésem lett, szaladnom kéne fertőtleníteni a kanalat! Megyek is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése