2012. augusztus 17., péntek

BRÉKIN' NEWS

Egészen tökéletes kanalat kaptam ma Ágnestől. Egy csodás véletlennek köszönhetően összetalákoztunk a belvárosban, és beültünk ebédelni, ő pedig előkapta a táskájából a szuvenírt, amit nekem hozott. Mi más, mint kiskanál! (Ez is tényleg kicsi.) Annyira kompakt, annyira aranyos, kedves és duci, hogy azt hiszem mostantól ez a kanál mindig a táskámban lesz. Épp befér a tárcámba, biztos, hogy szükségem lesz rá még és akkor nagyon fogok neki örülni! Amúgy olyan, mintha a Light my fire kanalak rokona lenne, csak épp kihagyták a nyelét középről. Közben pedig nagyon emlékeztet egy hajdíszre is (meg is próbáltam a hajamba tűzni, de nem akart ottmaradni és a látvány sem volt tökéletes!).
Valamilyen nagyon újrahasznosított, szuperökó anyagból készült, ami amúgy érződik is rajta, mert kissé puha és sárgás a műanyag - ezek az anyagok gyakran ilyenek. Nade az anyagválasztáson ne is lepődjünk meg, hisz a kanál Dániából (a koppenhágai design múzeumból!) jött, ahol Ágnes szerint evidencia, hogy minden de minden öko és re. Igen, el is hiszem.
Szervusz kanál, örülök neked.

2012. augusztus 15., szerda

PANNI IS GOING ON HOLIDAY!

A kanalak nem csak utazásokról érkeznek, hanem maguk is útra kelnek időnként. Már amelyik erre hivatott. Egy nagy kedvencemet mutatom most be az ezidei horvát luxusnyaralás képein keresztül. Modern műanyag evőeszköz, mely - és esküszöm minenkinek, hogy én ezt most olvastam el először életemben: a LIGHT MY FIRE névre hallgat. Köszönöm kedves Isten, hogy nem LightMe! a neve, azt nem tudtam volna feldolgozni. Illetve a nevük, mert rögtön kettő is van belőle nekem, és  még hány és hány lehetne (tán lesz is), mert rengeteg pazar színben kapható ez a modell. Fő tulajdonsága, hogy egyik végén kanál, másik végen pedig egy villa és egy kés keveréke: tipikus túrakellék. A kés szinte alkalmatlan bármire, a villa egész jó, a kanál viszont: tökéletes. A legjobb a  mérete, átmenet a kiskanál és a nagykanál között (mondjuk egy háromnegyedes kanál). Leveshez, teához, mindenhez jó, nagyon szeretnivaló buci alakja van, a műanyagak meg szuper a tapintása. Különösen vicces látvány, amikor egy bögre teából kilóg egy villa...
A sötétzöld került hozzám először, Zitától kaptam eredetileg kb öt éve karácsony/szülinapra (én egy sodrófát ajándékoztam ekkor neki, az Ibolya presszóban tartottuk az ünnepélyes átadót). Jól látható, hogy  már harcedzett, kicsit kicsorbult - nem tudom hogy történhetett! Be kell vallanom, hogy annyira idegesített ez a csorbulat - sorjakényszeres vagyok -, hogy komolyan elméláztam, hogy sajnos ki kell dobnom, sőt egyenesen megsemmisítenem, mert nem bírom elviselni a tökéletlenség ilyen formáját. Úgyhogy egy hegymászó boltban járva gondoltam beszerzek egy másikat, a csorbát pedig mintegy véletlenül a szemetesbe söpröm és újra tökéletes a látszat! Nade nem volt ugyanolyan szín, csak világosabb, viszont akkor ugyebár már kellett venni még egyet, mert egyszerűen kellett. Illetve túlzás, hogy venni, mert nem volt nálunk egy fillér se (pont Zitával voltam véletlenül ekkor is), de a jólelkű eladó azt hiszem megérezte a helyzet súlyát, és per grátisz nekemadta.  Mivel más volt a szín, megmenekült a sötétzöld kanál és azóta szolgálnak együtt a kanálseregemben.
Utólag mélyen szégyellem magam, hogy képes lettem volna elhajítani testi hibája miatt egy kanalat és jellemfejlődésem egyik fontos mérföldkövének élem meg a fent leírt esetet.