2012. június 4., hétfő

ULLI


Hát ennek a kanálnak is kanyargós a története. Sietve tudatom azonban, hogy nem az enyém. Volt, de már nem. Viszont most újra nálam van, de aztán megint visszaadom. Najó, mindjárt megértitek, miért.
Azt hiszem kijelentetjük, hogy Gergőnek jelentős szerepe van abban, hogy nem tántorodtam el a gyűjtéstől. Szenvedélyem kezdetén, amikor még visszafordulhattam volna, ő taszított le kíméletlenül az addikció szakadékába. Szebbnél szebb kanalakat kaptam tőle, egyet-egyet az anyukája evőeszközös fiókjából, egykettőt a nagymamáékéból hozott el, a többség innen-onnan lopva érkezett, de volt olyan is, mint például ez itt, amit megvett nekem, ráadásul akkor, amikor én is jelen voltam, de épp másmerre néztem.
A pécsi vásárban bukkant rá, s amikor megkaptam, elképzelésem sem volt mi lehet ez a nagyon furcsa, amorf formai kiképzés, csak elképedve álltam, hogy milyen fantasztikusan bizarrul csodás! Ó a pécsi vásár!
Aztán szépen összeállt a kép, hogy ez egy gyereketető kanál - ha a szülő ölében ül a kisgyerek, könnyebb a szájába navigálni ezzel a falatokat. Aztán az is világossá vált, hogy nyilván Ulli volt a tulajdonosa. Ez az egész olyan hihetetlen volt: tényleg egy U L L I nevű kisgyerek kanala jutott hozzám? Ki lehetett Ulli? Mikor és hol élt? Hogy keveredett ide ez a tárgy? Az ilyen, a személyes kötődés jeleit  (monogrammok, feliratok, javítás nyomai) magukon hordó tárgyakhoz valahogy mindig valamilyen tragikus, de minimum sejtelmes háttértörténetet képzelek. Valahogy az elmúlás érzését erősítik bennem...
No és hát évekig pihent nálam Ulli kanala, nem igazán tudtam mire használni, de azért mindig szem előtt volt. Aztán eljött egy nagyon kedves barátnőm esküvője. Bajban voltam, hogy mi is lehetne a nászajándék, pénzem sem volt meg frappáns ötletem sem, meg amúgy is frusztrált ez a mit-illik-adni protokoll, amikor egyszer csak belémcsapott a felismerés: hát ULLI! Soha soha nem szerettem senki gyermekvállalási tervei után kíváncsiskodni, kifejezetten kerülöm az ilyesmit, de úgy éreztem, hogy egy esküvőn belefér annyi, hogy kiskanál gyűjteményem egyik kiemelt darabját odaajándékozzam és egy kacsintással bő gyermekáldást kívánjak.
Persze benne volt a rizikófaktor, hogy ez a kanál csak számomra értékes és a kedves ifjú feleség értetlenül fogadja majd, hogy a gorenje mosógép, meg a balatoni wellness utalvány mellett mégiscsak soványka az ajándék. Aztán persze nem így lett, utólag kiderült, hogy igazán nagy örömet okoztam szerencsére.
S hogy miért van most nálam a kiskanál? Mert a lagzi nagyon jó volt, de a házasság rövidke. Szerencsére az érintett felek azóta már mással, de boldogok. Ígyhát most nálam van letétben a kanál, amit az én drága barátném majd visszakap, ha eljön az ideje, de addig nem kell hogy "jogcím nélkül" nála legyen és bármire sürgesse.
Na persze innen üzenem neki, hogyha csak attól fél, hogy a kanál átruházásával kötelezően együtt jár az Ulli név is, akkor már most azonnal is visszaadhatom, mert nem!